1956

Maléter Pálné  Gyenes Judith visszaemlékezése 1956 sorsdöntő napjairól iskolánkban

Az 1956-os forradalom kapcsán a magyar nőket legtöbbször a december 4-ei nőtüntetés kapcsán említik, pedig sokan voltak, akik együtt harcoltak a férfiakkal, géppisztolyt fogtak, lőtték az orosz tankokat, élelmiszert szereztek, ellátták a sebesülteket, röpcédulákat gyártottak, megsebesültek, megkínozták, és börtönbe vetették őket. A forradalom olyan szimbolikus nőalakjai mögött, mint Kéthly Anna, Wittner Mária vagy Tóth Ilona rengeteg nő állt, akik sorsáról, történetéről sajnos csak nagyon keveset tudunk.

Voltak azonban olyan nők is, akik a szó szoros értelmében nem politizáltak, nem ragadtak fegyvert, hanem „csupán” aggódó feleségként álltak harcos, fontos szerepet betöltő férjeik mögött. Ilyen szerepe volt Maléter Pál életében feleségének, Gyenes Judithnak is, aki 2016. október 21-én járt iskolánkban, és mesélt életéről a diákjainknak, tanárainknak, a gyülekezet érdeklődő tagjainak. Visszaemlékezései közel hozták hozzánk az 1956.október 23-i eseményeket, majd az azt követő napokat, sőt éveket, amelyekről a legtöbben csak a történelem órákon, könyvekből, esetleg filmekből,  megemlékezésekből ismerünk. Judith néni élete, történetei  könnyet csalt sokunk szemébe. Valóban történelem könyvbe illő az a négy év, amit Maléter Pál feleségeként megélt.

 Maléter Pál  vezérőrnagyot a forradalom alatt honvédelmi miniszterré nevezték ki. 1956. november 3-án a szovjet vezetéssel tárgyaló magyar katonai delegáció vezetője volt. Aznap este a tököli szovjet bázison a tárgyalás folytatására érkezett küldöttség többi tagjával együtt Szerov tábornok, a KGB vezetője letartóztatta.

Judith néni szavai: Nem hittem el, hogy megtörtént. Az  utolsó mondat, amit tőle mint szabad embertől hallottam, ez volt: „Értsd meg, itt most nem számít se feleség, se család, nekem ki kell oda mennem az életem árán is, mert az ország várja a segítséget!” Egyesek szerint volt benne bizonyos fokú naivitás, hogy elhitte az oroszoknak, valóban elfogadták a feltételeket. Talán ennek a mondatnak a fényében ez másképp látszik. Volt benne rossz érzés, de ő ilyen volt, úgy érezte, neki ki kell mennie a tárgyalást folytatni. A Nagy Imre-perben halálra ítélték, és 1958. június 16-án kivégezték.

Gyenes Judith származása miatt az érettségi után nem tanulhatott tovább. Az Országos Növényfajta Kísérleti Intézetben dolgozott. 1955-ben – mint Maléter Pálnét – felvették az Agrártudományi Egyetemre, 1957-ben – ugyanilyen okból – kitették onnan. 1957 februárjában elbocsátották munkahelyéről. Leánykori nevén parképítő és temetői segédmunkásként dolgozott. 1957. június elején kilakoltatták otthonából. 1958 őszétől alkalmi munkákból élt, majd éveken keresztül próbált állást találni, mígnem a Pest-Nógrád Megyei Állami Gazdaságok Központjánál alkalmazták. 1982 végétől eladó, majd 1983 júniusától 1985 tavaszáig az ORFI-ban leltárellenőr volt. Közben elvégezte a középfokú könyvtárosképző tanfolyamot. 1985 tavaszán az Orvostörténeti Könyvtárba került, 1992-től az 56-os Intézet könyvtárosa. 1983 júniusától rendszeresen részt vett az ellenzék által szervezett ötvenhatos megemlékezéseken. A TIB alapító tagjaként egyike volt azoknak, akik követelték az ötvenhatos mártírok rehabilitálását és méltó eltemetését.

Szívesen ajánljuk azok figyelmébe az alábbi linket, akik szeretnének még többet megtudni Maléter Pál és felesége, Gyenes Judithnak az  életéről.

http://www.visszaemlekezesek.hu/gyenes-judith

 

Comments are closed.