Iskolalelkész

Győri Gábor Dávid blogja

  • Mon, 18 Jan 2016 11:42:24 +0000: Könnyűzenés istentisztelet - "...csak Isten, aki a növekedést adja!"




  • Wed, 23 Sep 2015 11:53:17 +0000: Családi délután - "...csak Isten, aki a növekedést adja!"
    Jó hangulatú évkezdő családi délutánt tartottunk óvodásainkkal a templom kertjében. Végre jó volt az idő, hogy kipróbáljuk a harangláb-hintát, és a kert összes lehetőségét!
    Köszönöm mindenkinek, aki valamilyen formában kivette a részét az alkalom megszervezéséből, létrejöttéből!

    Néhány fénykép...





























  • Fri, 29 May 2015 12:08:34 +0000: A Lélek kardja - az Isten Igéje - "...csak Isten, aki a növekedést adja!"
    pünkösdi istentisztelet a Sztehlo Általános Iskolában
    a nyolcadikosok szolgálatával.
    (2015. május 22.)

    "Velem van az Úr, nem félek,
    Velem van az Úr, segít engem."




    "Szentlélek, úgy várlak, leborulva áldlak, úgy szeretlek..."





    Hitvallás
    "Most meggyújtunk egy kisgyertyát,
    Úr Jézus, add a hit lángját!"




    "Vegyétek fel a Lélek kardját, amely az Isten beszéde!" (Ef 6,17)



    "Itt a perc, hogy induljunk..."





    Fotó: Győri Katalin Dorottya
  • Thu, 28 May 2015 17:54:14 +0000: Pünkösdről - "...csak Isten, aki a növekedést adja!"
    (ezer karakterben)



    „Mi akar ez lenni?” (ApCsel 2,12)

    Kamaszkorom egyik izgalmas találmánya volt a mágikus 3D képek. Élmény volt egy-egy ilyen kiadványt lapozgatva minden lapnál újra átélni a varázslatot, ahogy a zavaros kriksz-krakszok egyszer csak megelevenedtek, és a sík lapon térbeli alakzatok rajzolódtak ki. Elmagyarázni, hogy „hogyan kell nézni” szinte reménytelen volt. Rá kellett érezni.
    A Szentlélek kiáradása valami ilyesmihez hasonlít. Bizonyos szempontból nem történik semmi rendkívüli. Nem változnak meg a külső körülmények, csak egy tucatnyi hétköznapi ember elkezdi máshogy látni a világot. Összeáll és megelevenedik a kép számukra. Összekapcsolódnak a részletek, és értelmet nyernek az értelmetlennek tűnő dolgok. Ez a Lélek munkája. Csak hasonlítható bizonyos dolgokhoz, de végső soron megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan. Nem irányítható trükk, varázslat vagy illúzió, nem is részeg kábulat következménye. „Mi akar ez lenni?” Isten valóságosan átformáló, megelevenítő ereje, mely ma is újra és újra működik.

  • Wed, 08 Apr 2015 16:47:30 +0000: Jónás jele - "...csak Isten, aki a növekedést adja!"
    Üzenet feltámadás ünnepére

     Jónás kiszáll a cethal gyomrából.



    Ebben az évben a Sztehlo Általános Iskolában Jónás útitársaivá szegődtünk a böjti időszakban. Szerettük volna jobban megérteni, hogy mi mindent jelent a böjt, és miért lehet fontos számunkra mindez manapság. S Jónás könyvében bizony sok-sok mindent találtunk erről. Az elmaradt böjtök nyomán járó bajokról ugyanúgy, mint a megvalósuló böjtök nyomán adatott új lehetőségekről és új kezdetekről.

    Kezdjük csak ott, hogy Jónás bizony nem volt hajlandó böjtöléssel és imádsággal készülni az isteni küldetésre – ahogyan Jézus tette, aki ilyen 40 napos „lelki edzőtáborral” indult a szolgálatba. Helyette megpróbált elmenekülni Isten elől, amivel viszont nem csak magát sodorta bajba, de másokat is életveszélybe sodort. A viharban hánykolódó hajón Jónást kivéve mindenki egyfajta böjttel próbált meg túlélni: a tengerbe dobáltak mindent, ami felesleges, szükségtelen, az életüket leterhelő és mélybe húzó volt. Ebben a pillanatban ez azt is jelentette, hogy nem sok minden maradt a fedélzeten. Jónás maga is a vízbe vetve – még mindig igazi böjt és magába szállás nélkül – átélte, hogy a tenger mélye sem elég ahhoz, hogy Isten elől elbújjon. Duzzogva bár, de elment Ninivébe. Lélektelen, ítéletes igehirdetése Isten kegyelméből böjtre – azaz igazi önvizsgálatra és bűnbánatra – késztette a megátalkodottnak tartott várost. S miközben jelek ilyen tengernyi sokasága vette körül, Jónás saját története kérdőjeles marad addig a pontig, ameddig követni tudjuk. Mindenfajta böjtöt kikerülő élete benne ragad a keserűségben, halálig tartónak mondott haragot táplál. A végén is könyörtelenül rombolna, miközben sokan átélik az Istennel való találkozás áldását, a szabadulást, a gyógyulást.

    S hogy mi köze mindennek feltámadás ünnepéhez?
    Az, hogy a jelektől körülvett Jónás maga is jellé vált. Ez a nyomorult ember a nála sokkal nagyobbnak, Krisztusnak előképe lett. A folyton újabb és újabb jelekért reklamáló kortársainak Jézus maga mondta ezt: „Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak Jónás próféta jele. Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel.”

    A „csak”-ot természetesen tehetnénk idézőjelbe, hiszen hasonlítható-e bármihez is a világtörténelemben ez az esemény. Ahogyan Jónás hala sem éppen szokványos történet. Persze mindkettő ugyanúgy céltáblája a hitetlen gondolkodásnak. Vajon létezhet(ett)-e olyan hal, ami valóban le tud nyelni egy embert, és aztán élve ki is köpi? De vajon létezhet-e, hogy valaki egyszerűen átmegy a halálon, mint egy alagúton, és nem marad három napon túl a föld gyomrában?

    Hogy ez mégsem kitaláció, arról nem lehet valakit meggyőzni, ahogy Jézus sem tudott és akart újabb és újabb jelekkel lelkesedő rajongókat szerezni. Ennek az egésznek a valóságát és igazságát csak átélni lehet. Átélni, hogy Isten valóban Úr örvények és hullámok fölött is. Átélni, hogy nincs az a mélység és nyomorúság, ami elég nagy lenne ahhoz, hogy elszakítson Isten szeretetétől. Megtapasztalni, hogy van szabadulás az erőszak és gonoszság ördögi köreiből. Tudni, hogy a halál sem akadály többé, mert Jézus Krisztus úrrá lett felette.

    Jónások vagyunk sokszor. Megátalkodottak, elkeseredettek, dacosak, és mélypontokkal küzdők. Jónások lehetünk: tanúi Isten szabadulást szerző, új életet, új lehetőséget adó hatalmának. Isten kegyelme adjon igazi böjtre igazi húsvéti örömöt életünkbe!


Comments are closed.